Emlékszel arra, amikor a pultnál álló pasit németnek hittük, és zavartalanul beszéltünk előtte mindenről, aztán folyékony magyarul elkezdett társalogni valakivel?
Emlékszel arra, amikor gyerekek voltunk, és nyáron csak ültünk Budán a körforgalom felett az alagútnál, nyelvfestős fagyit ettünk, és minden túl vidám volt?
Emlékszel arra, amikor telente csak mi ültünk a Duna-parton, és angol órákat lógtunk el, meg fenyőlevelekkel dörzsöltük be az ujjbegyeinket?
Emlékszel arra, amikor egész tavasszal vizes sálakkal a nyakunkban járkáltunk, és csak mi nem sültünk meg az egész városban?
Emlékszel arra, amikor zuhogó esőben bicikliztünk, és ölben vittük le a három kiskutyát a partra, akik agyonkarmoltak minket?
Emlékszel arra, amikor a Te válladra dőlve sírtam az első vonaton, és minden annyira reménytelennek tűnt?
Emlékszel arra, amikor a hosszú bulik után fejfájósan elemeztük ki a legapróbb részletekig a kapcsolatainkat?
Emlékszel arra, amikor Januárban néhány kanapé között, hangos zenében próbáltam kiabálni Neked, hogy "Ne csináld, mert meg fogod bánni!!!", aztán nevettünk sokat az egészen, picit szomorkodtunk is.
Nos, én is megbántam volna, meg hát sokkal többet ér az a három év azért. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése