the last day of sweet sixteen

Emlékszel arra, amikor a pultnál álló pasit németnek hittük, és zavartalanul beszéltünk előtte mindenről, aztán folyékony magyarul elkezdett társalogni valakivel?
Emlékszel arra, amikor gyerekek voltunk, és nyáron csak ültünk Budán a körforgalom felett az alagútnál, nyelvfestős fagyit ettünk, és minden túl vidám volt?
Emlékszel arra, amikor telente csak mi ültünk a Duna-parton, és angol órákat lógtunk el, meg fenyőlevelekkel dörzsöltük be az ujjbegyeinket?
Emlékszel arra, amikor egész tavasszal vizes sálakkal a nyakunkban járkáltunk, és csak mi nem sültünk meg az egész városban?
Emlékszel arra, amikor zuhogó esőben bicikliztünk, és ölben vittük le a három kiskutyát a partra, akik agyonkarmoltak minket?
Emlékszel arra, amikor a Te válladra dőlve sírtam az első vonaton, és minden annyira reménytelennek tűnt?
Emlékszel arra, amikor a hosszú bulik után fejfájósan elemeztük ki a legapróbb részletekig a kapcsolatainkat?
Emlékszel arra, amikor Januárban néhány kanapé között, hangos zenében próbáltam kiabálni Neked, hogy "Ne csináld, mert meg fogod bánni!!!", aztán nevettünk sokat az egészen, picit szomorkodtunk is.
Nos, én is megbántam volna, meg hát sokkal többet ér az a három év azért. :-)

van amikor igen...

erőt adó erőtlen erőltetés. van amikor nem, van amikor igen. fájdalom. bizonyosság. félelem. erő. elhagy. mosoly. könny.
vége. erő. bátorság.

dp

hogyha a szerelem erőmű volna
pakson pécsen vagy várpalotán
ráköthetnéd az egész világot és
nem lenne áramszünet – azután.

A Duna-parton még mindig ez szól, pedig már nem vagyunk ott, csak ez maradt.

aznapos

Olyan keveset aludtam, hogy meg sem barnult az almám, amikor reggel fájós fejjel kijöttem érte a folyosóra.

plombáld le a múltad.

átszűrtem. leszűrtem.
homokot az ujjaimon át. életet a homokon át. holdfényben amikor a kontúrok elmosódnak, és hiába hiszem, hogy meg tudom csinálni. hiába.
mert amikor már majdnem minden homokot áteresztettem és csak a kavics maradt fenn, az aminek kell, tovább engedem, hogy tényleg tökéletes legyen. akkor rontom el. mindig akkor. mert a kövek is átesnek a rostán, azok amik kellenek. azokk amiknek fontos lenne maradniuk, a porban landolnak. és ott maradnak. pedig fontos lenne.