úgy nézem az életemet, hogy nem veszek lélegzetet
egy momentum tavalyról-mostról.
amikor csak bámulom nemértem kívülálló vagyok magamban.de mégis akkor ki van bennem? az új a rosszkislány?nevettséges.
nemkapok levegőt magamban,jah de mégis csakmagamra ültem.nemvettemészre bocsi.







"vagy vésővel állnuk neki másik felünket magunkhoz igazítani, és akkor jön a héja-nász, a vértől lucskos avar-nevezzük ezt A-tervnek(...) vagy elengedjük lemettszett énünket(...) Ha lenne C-terv, akkor az lenne,hogy mázlisták vagyunk, és nem találkozunk másik felünkkel(no woman, no cry-verzió). De ilyen még soha nem volt. És a hallhatatlan Zeusz gondoskodik róla, hogy ne is legyen." Cserna-Szabó

egyrégitöredék:)

furcsa nem a megszokottat csinalni, nem ugy ahogyan kell.merthogy kell ahogy megszoktuk:)
furcsa nelkuled csinalni amit veled kell mert megszoktam...mert szeretem megszokva

meglehetősen megalázó egy könyvtárban netezni ahol mindenki azt nézi hogy ugyan te mit olvasol vagy épp nézel...

the last day of sweet sixteen

Emlékszel arra, amikor a pultnál álló pasit németnek hittük, és zavartalanul beszéltünk előtte mindenről, aztán folyékony magyarul elkezdett társalogni valakivel?
Emlékszel arra, amikor gyerekek voltunk, és nyáron csak ültünk Budán a körforgalom felett az alagútnál, nyelvfestős fagyit ettünk, és minden túl vidám volt?
Emlékszel arra, amikor telente csak mi ültünk a Duna-parton, és angol órákat lógtunk el, meg fenyőlevelekkel dörzsöltük be az ujjbegyeinket?
Emlékszel arra, amikor egész tavasszal vizes sálakkal a nyakunkban járkáltunk, és csak mi nem sültünk meg az egész városban?
Emlékszel arra, amikor zuhogó esőben bicikliztünk, és ölben vittük le a három kiskutyát a partra, akik agyonkarmoltak minket?
Emlékszel arra, amikor a Te válladra dőlve sírtam az első vonaton, és minden annyira reménytelennek tűnt?
Emlékszel arra, amikor a hosszú bulik után fejfájósan elemeztük ki a legapróbb részletekig a kapcsolatainkat?
Emlékszel arra, amikor Januárban néhány kanapé között, hangos zenében próbáltam kiabálni Neked, hogy "Ne csináld, mert meg fogod bánni!!!", aztán nevettünk sokat az egészen, picit szomorkodtunk is.
Nos, én is megbántam volna, meg hát sokkal többet ér az a három év azért. :-)

van amikor igen...

erőt adó erőtlen erőltetés. van amikor nem, van amikor igen. fájdalom. bizonyosság. félelem. erő. elhagy. mosoly. könny.
vége. erő. bátorság.

dp

hogyha a szerelem erőmű volna
pakson pécsen vagy várpalotán
ráköthetnéd az egész világot és
nem lenne áramszünet – azután.

A Duna-parton még mindig ez szól, pedig már nem vagyunk ott, csak ez maradt.

aznapos

Olyan keveset aludtam, hogy meg sem barnult az almám, amikor reggel fájós fejjel kijöttem érte a folyosóra.

plombáld le a múltad.

átszűrtem. leszűrtem.
homokot az ujjaimon át. életet a homokon át. holdfényben amikor a kontúrok elmosódnak, és hiába hiszem, hogy meg tudom csinálni. hiába.
mert amikor már majdnem minden homokot áteresztettem és csak a kavics maradt fenn, az aminek kell, tovább engedem, hogy tényleg tökéletes legyen. akkor rontom el. mindig akkor. mert a kövek is átesnek a rostán, azok amik kellenek. azokk amiknek fontos lenne maradniuk, a porban landolnak. és ott maradnak. pedig fontos lenne.

"hajtogattam a kukák mögött egy álmot..."

sötét volt már alig láttam, pedig fontos lett volna. nehéz fénytelenül tájékozódni. csak úgy érzésre, egyedül. egyik lábat a másik elé.
közben elfoglalt a nagy hajtogatás. egyik sarkot a másik mellé.
pedig sokan mentünk, befogott füllel. sodort az emberáradat. egyik süket a másik felé.
milyen kár...
ha kész az origami hajód és vízre teszed végre, feleslegessé válsz. eddig láb voltál,egy emberé, sarok voltál, hajtogatni való, süket, csak szánalmat keltő.
most már csak a hirtelen fény vakít, nem tudsz eltévedni. hallod a hangokat is csak az a kár, hogy még mindig fél-egyedül vagy.
persze azért, fő a jó példa, a "zajos magányban foszforeszkálok" majd. majd. amikor már a dunán úszik az én papírhajóm is, a fejreállított kisgöncöl alatt.

minden csak nézőpont kérdése...

a mosoly.a könnycsepp. a napsütés.nézőpont kérdése a múlt is.
ma nyár volt.nem sokáig, csak, hogy pont jó legyen, hogy tudjuk volt is lesz is még ilyen.nagybetűs ilyen.
amikor sültkrumplit eszel közben a yellow suckos nőről dumálsz angolul. aztán két telekomunyikésönös mondat között belemártod a krumplidat egy műanyag felesespohárnyi kecsapba.

aztán meg fáj. ez meg az. ami van meg ami nincs. hideg lesz meg sötét, elrepül a nyár-pillanat. maradsz te meg ami van meg ami nincs. csak nézőpont kérdése ez is, hogy mosolyogsz vagy inkább sírsz...

zárom ujjaim a fényes hold körül

A zenét hangosra, a mosolyt szélesre, az életed pontosra.
Akkor majd mindenki nagyon fog szeretni.
Tiszta udvar. Rendes a ház.

méghozzá nájlonzacskóstul

Hát ez szar ügy. :-)
Tényleg abba hagyom, elnézést, de muszáj valahol megörökíteni. :-)

De nem megy. mit csináljak ha nem megy?

Állsz a tükör előtt, én is ott állok.Remélem a tiéd kicsi, nem látsz sokat. Nem mindent. A szemfestékedet könnyezed le, magadat meg megkönnyezni kéne. Értem is hullass.
Instant reggel, instant kávé. Pár slukk, nyugalom. Olvadj be. Tudod mit, nem is inkább olvadj el.
Cimkézd a napokat. Rózsaszín, fullpozitív, narancs. az az ősz színe - elmúlás? hol marad a téltoposz -halál? Legyen a kék.
Monoton. Újra és újra. Minek? Felkelsz. Csinálod. Ide-oda tologatsz. Értelme? Aligha.
Paszírozd az életed egy nejlonszatyorba. Vagy légy stílusos. Persze, hogy a telefonodba is elfér a lényeg. 2GB sokra elég.
Gyújts rá, mélyet slukkolj lehet hogy az utolsó.
Hétfőn kelj nehezen, látszódjon, hogy nem alszol pár hete. Kedden itt a lehetőség, hogy megmutasd "Még élek. Csak nem mindig megy." Szerda. Teljes kiesés, filmszakadás. Nem is baj. Csütörtökön moss hajat. Pénteken pár nyugtató után alszol. Szombaton tombolj.
Ne légy önmagad, vagy légy végre nagyon az. Hiába keresed, nem fogod megtalálni. Vasárnap. Aztán minden újra a régi, és kezdődik elölről.
Változtatnál? Csak azt próbáld meg! Felejtsd el, nem tudnád. Egy sör után úgy érzed tied a világ? Szánalmas. Te is ezt hiszed? Naugye.
Ki vagy te? Hallgatsz, jól van, én kis "világ urá"-m.
Inkább menj, mosd le a festéket a szemedről, vagy csinálj már úgy mint mások. Gyömöszöld magadba magad. Kapd le a polcról a mosolyt, de a legszebbet, mert elrontod még a végén a kedvem.


Néha közbeszúrnál egy "anyád"-at, vagy hogy "baz'meg". Persze szóhoz nem jutsz. Soha.
A végén mintegy utolsó kívánságként, vagy csak mint egy mosolyogva-haldokolva elhangzó szó, kicsordul a szádon " De nem megy. mit csináljak ha nem megy?"

.

mákszem ragad a fogam közé. nem jön ki. örökre szól. mindenki látja. nem tehetek semmit.

veszélyes most minden mozdulat hófehér nyári ruhádon nyomot hagy a sötét pillanat

Szóval most olyan nyomot hagy minden az érzés.





Olyan amikor gyurmának érzed magad, bárki aki hozzád ér kicsit formál rajtad, jól vagy rosszul? rajta múlik. Lesz aki leszakít belőled egy darabot, lesz aki valami igazán jó formát ad, és lesz aki valami rejtélyes és teljesen abszurd módon a bensődbe nyom valamit. Talán egy fogpiszkálót, hogy ne csak gyurma legyél má'. Vagy a szádba tesz , hogy mondd már. Ne csak hallgass. Buta vagy. Más vagy. Miért nem beszélsz? És akkor meg mondod, de nem érdekel senkit sem. Már haragszol, hogy miért kellet szót adnia, miért nem hagyott némán. Miért lettél bárki által újra-teremthető?

Kinyitom a szemem. Reggel. Megint. Más. Fény. Remény. Leszakítok egy pamutvirágot az ágynemű-kertemből, hajamba tűzöm, ki az ágyból. Instant reggel van. Ruha.Reggeli.Fogmosás. Budapest-világváros.Már csak azt veszem észre, hogy megyek az úton itt ott hófoltok, és valami más. Az egész, ahogy az autók elszaladnak mellettem, ahogy a szürke paneldzsungel fura alaktalan alakjai a mini zsebrerakható kutyáikat sétáltatják. Leginkább talán a levegőben van valami. Illat. Nem az ami emléket ébreszt, nem valakié, nem is valamié. Nem megfogható nem is illat csak a képzelet szülte volna? Vagy csak a hajmban fuldokló ágynemű-ibolya utolsó lehelete lenne?

kapucíner

keserédes

kuuuurva nagy fényesség meg némi keserű szájíz.
Ennyi maradna csak meg mindenből?

Nincsenek nagy dolgok az életünkben, mégis azért jó tudni talán, hogy vannak. Csak néhány szó vagy pillantás, el nem hangzó ígéret. Egy ember akivel kint ázhatsz, aki segít és akinek segítesz. Vagy csak valami emlékfoszlány...egy illat, nem felejthető. Ami még a füstben és sötétségben is ad egy kis vigaszt amikor vége van. Épp csak annyit, hogy tudd nem álmodtál, vagy még most is álmodsz. Tényleg csak pont annyi amire hétköznap nem is emlékszel, de egy valószerűtlen estén azért ahogy ellibben az arcod előtt mosolyt csal az arcodra. Látod a felgyulladó fényeket, vége van, a szád íze valamiért mégis keserű lesz. Valószerűtlen.

olyan reggel van ma...

sötét. csend. fény. semmi. ülni. várni. érezni. semmi. menni. hallgatni. megint várni. ülni. megint semmi...

Felkelek, reggel van megint. Köd. Elindulok, az idő mintha karon ragadna, nem tudom mikor vagyok. A szürke dunyha betakar, álmodom. Nem tudom... csak egy percet, vagy az egészet. Lehet akár minden álom, álmomban is álmodva álmodhatok. Könnyű így. Semminek nincs súlya, én is könnyű vagyok, csak álom.


Szürke mint maga az lepel, próbálsz reggelente átlátszó lenni, hogy ne vegyenek észre. Senki útjába ne kerülj és ne álljanak eléd, hogy -"Heló, mi van veled? Valami baj van?", és ne kelljen azt válaszolnod, hogy -"Semmi". Hozzá meg persze egy mosoly, nevetés, mindjárt hihető. Meg valami tükör előtt gyakorolt poén ami jól elsüthető. Akkor meg már senkit nem érdekel igazán mi van veled, és talán békén hagynak, átnéznek rajtad, ahogy akartad. Kicsit engedik, hogy álmodozz és nem akarják, hogy az ő vidám kis álmaikat a magad fáradt szürkeségével megzavard. Így lettél láthatatlan, legalább egy reggelre

"hogy kezdene végre valamit az életével"

Hány bájtos mosolyú lány hitte el??? vajon mennyi?
hátszóvaligen...

miért van az, ha valaki hall valamit valakiről akkor bezsong és ölne az infókért...
miért van az, hogy akire legkevésbé számítasz az lesz az...
miért van az, hogy úgysem értem meg soha...
miért van az, hogy mindenki...

akkor van baj amikor van kapcsolat meg mikor nincs, vagy gondolkodsz vagy meghalsz,vagy papírzacskó leszel. Fújdogál a szél ideoda semmi értelmed és tudod félszis de azért ilyesztőnek is tűnik hogy zacsiként ilyeneket érzel.ha szíved irányít akkor sokmindent megtehetsz csaképp soha nem döntessz jól, ha meg az agyad irányít akkor mindent túlfilózol és elszalasztod a lehetőségeket. Hameg mindkettő az végképp semmi jót nem hoz...

SOOOOOOOHA

Ne ne soha ne emlékeztess rá bárcsak kiszedhetném ezt az emléket elrakhatnám egy rejtett fiókba hogy soha soha többet ne kelljen tudomást vennem róla. Vagy bárcsak kivehetnéd te és elrejtenéd előlem örökre. Biztos mérges lennek de legbelül hálás amiért vállalod a takarító szerepét a fejemben.


miértmiértvagyokekkorahülye????

tegnapok

Gabsi.
Ha nem hiszed el, itt leszek, hogy újra meg újra elmeséljem jó?

Doesn't change your mind...

Bárki, bármit mond...én nem változtatok a véleményemen. Talán mások makacsnak mondanak, én azt mondom rájuk-megalkuvóak, ők erre azt, hogy nem megalkuvóak csak józanok. Nos ha ez a józanság akkor én inkább vagyok makacs.
Esik az eső, folyamatosan, megállás nélkül. Minden ködös hideg és lucskos. Olyan mintha a világot valaki nyakon öntötte volna piszkos tejszínhabbal. Hiába minden erőlködés a nap részéről, még a karácsonyfaégő utolsó sugarai se hoznak fényt.Reménytelen.Ehhez fűződik tehát az én makacs ragaszkodásom, csak azért sem lesz rossz a kedvem, hiába az eső meg kedvenc barátaim erőlködése, vidám leszek.
Mindenki szenved itt mellettem, elegük van, nem bírják tovább. Hova ez a nagy szenvedés, na nem mintha nekem nem lenne ezzel azzal bajom, na de ez?? Szóval majd én felvidítok mindenkit...Hihihi :D



Sikerültmegcsinálnomazenehallgatósbelinkelgetősdolgotúgyhogyittlehessennézni.

I love your smile...(L)

azéletbennincsmártöbbmóka...

Ma reggel, na jó inkább délelőtt jelentős előzmények után kinyitottam egy szerencsesütit. olyan kis kínai cetlissütikét. Valami olyasmi volt benne ha jól emlékszem-ugyanis mérgemben rögön kidobtam az ablakon-hogy a te erőddel és energiáddal másokat is megmozdíthatsz. Most pedig fény derülhet a rejtélyes és fontos előzményre amely a cetlihajigálást, és az ágyból kinemmozdulást eredményezte.
Arra keltem, hogy csörög a telefonom...ohooóóóóó és persze, hogy anya volt :D, aztán felhúztam a redőnyt és a reggeli szürkeség meg a tehénke szerű föld amin néhol tarka.-fehér foltok virítottak egyszerűen visszanyomtak az ágyba és erőteljesen rám ültek. Meg ugráltak is rajtam. Erőt vett rajtam a tudat, hogy megint egy pontosan ugyanolyan sablon szerű nap következik mint az előző, meg az azelőtti, és az azelőtti előtti. Reménytelenül próbálok kiszakadni és megszokásból várom már csak, hogy történjen valami. Pedig már ez a vágy is sablonos. Konkrétan ilyenkor úgy érzem magam mint egy papírból kivágott emberke amit aztán szétnyitnak és ilyen kis füzér lesz. Mind ugyanolyan, és még azt se lehet mondani, hogy kicsit más. Mindig elütöttem eddig az időt valahogy, viccelődtem a gondok felett de sajnos " azéletbennincsmártöbbmóka"




Beleolvastam egy régi angolfüzetembe.
-Tegnap takarítottam Ficike meg Ficánka akváriumát.
-És hol van Anonymus a vitorláshal?
-Háááááát...,kirepült,vagy inkább kiugrott,leginkább elvitorlázott.
(Anonymus öngyilkosságba menekült az embertelen vagy inkább halatlan körülmények elől)

a metrón önmagával szemben ül

-Cső Pokornyik. Mit csinálsz?
-Tűnődöm az élet borzasztóságán. És Te?
-V.A.F...

Tehát, mindenkinek jól telik úgy tűnik még ez az utolsó néhány nap is, csak nekem nem, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy itthon valami bio-életmód vette kezdetét, erre akkor ébredtem rá, amikor az angol levelektől meggyötörve megpróbáltam magamba gyűrni bármit, ami egészségtelen, nem igényel nagy gasztronómiai tudományt az elkészítése, és vagy nagyon édes, vagy nagyon sós. Egyből ki lettem tiltva a konyhából, ahogy bontogatni kezdtem a popkornos zacskót. " Te tudod, hogy a disznókat is ezzel szokták hizlalni?-kezdte anya a szokásosat-Egyél inkább egy kis házi májkrémet jó?" Most nem tudom nem mindegy-e, hogy disznóhizlalót, vagy hizlalt disznót eszek...

Néha légy bolond egy kicsikét...

A legújabb hobbim, hogy Mézga családot nézek esténként,rettentően szórakoztató.
Reggel arra ébredtem,hogy néhány fenyőtüske hullik az arcomba ugyanis a fa alatt aludtam ami egy komódon van és rálóg a kanapéra de ez mindegy is . Szóval VÉGE. A fának a szünetnek és a jókedvemnek is. Megkaptam az angolházis levelemet, előszedegettem a tanulnivalót. Nem tudom lefordítani a latint, nem bírom megcsinálni a matekot és nem értem a logaritmusokat :( BRÜHÜHÜ
Még az sem vigasztal, hogy sokan gondolnának rám, legalábbis akinek kellene, vagy szeretném ha tenné az nem. Persze ez több emberre is igaz.Ez azért olyan jellemző,de nem csak rám mindig mindenkinek az kell ami nincs és amikor megkaphatnánk akkor még, vagy már nem kell. Mindig csak szenvedünk, ha csörög a telefon izgatottan ugrunk fel hátha az elszalasztott lehetőség van a másik oldalon és nem a nagymama aki ordít vagy suttog:D BRÜHÜHÜ
De azt mondom sebaj, ilyenkor ki a konyhába gyors Zsepikoncentrációjú kakaó,egy szépkis koldpléj szám amiről sírósnevetős emlékeink vannak, egy maci, vagy sok maci, és talán már szebbnek is tűnik a világ. Ha meg mégsem akkor vedd elő a telefonodat és te hívd azokat akik téged nem. Vagy ne. "Szerintem az bolond aki téged annak mond."

a többiektől szép az élet

A nagyszülők sajnos nem igazán értik, a kommunikációs és technikai újításokat, ezért van az, hogy folyton kiabálnak a telefonba, nem hiszik el, hogy valóban közvetíti a hangot, és ha kérdezik, hogy miért vagy olyan halk, Te meg csöndben magyarázkodsz, hogy éppen a könyvtárban bóklászol, ők is lehalkítják a hangjukat, és suttogva beszélnek Veled tovább tíz-húsz kilométerről. Szerintem tündéri. Így a technikai kütyük beprogramozása valahogy mindig rám hárult a családban, pár napja nagyiméknál pakolásztam a dvd-környékén, és ahogy dugdostam össze a végeláthatatlan zsinórköteget-mintha tudnám, hogy mit mibe kell berakni-nagymamám a hátam mögött ájuldozott: "Nahát Zsóóófikám, hogy Te milyen egy szorgalmas kis jányka vagy, Te aztán nem vagy rest, mindent elsőre megtanulsz", én meg "Áááá, dehogy mama, nem nehéz, ez egy perc, és kész van (pont mint a pogácsa, amiért eredetileg jöttem...)" Szóval így töltöttem itthon az időmet, amikor észrevettem A cd-t. Nem akármilyen. Rózsaszín is. És narancssárga is. Meg mernék rá esküdni, hogy valami virágminta is ott kígyózik az elején Balázs Pali vigyorából kiindulva. Teljes fapofával kértem kölcsön nagyiméktól, úgyhogy készülj Gabsika, a következő pizsipartynkon arra fogunk ugrálni, hogy "Nem adom kölcsön a szíííívem"....

Kalandra vár a nagy világ, szabad az űr...tütütütütü

Áhhhhhhhhhhhhááááááááá!
Én írtam az elsőt ebben az évben:D
Oh mondjátok meg hol vagyok, vagyok-e vagy olvadok??

Tündértől szajháig széles a repertoár, csak valahogy nekem is aludni kéne már.

Túlétem a karácsonyicsaládi szeretetrohamot, túléltem az unalmas szünetet, a szilveszteri mindenféleségeket.

Megint a szülői hálóban aludtam, már amennyit.
Leborultak a macik...juhhé.
És herold másik szeme megvanmég?
Nemcsaka apulcsid van nálam.:D
Holnap megmutatom.

Addig is buék habcukorral meg pasikkal bulicskákkal és persze popkornival (magamnak) neked meg velem!