tegnapok

Gabsi.
Ha nem hiszed el, itt leszek, hogy újra meg újra elmeséljem jó?

Doesn't change your mind...

Bárki, bármit mond...én nem változtatok a véleményemen. Talán mások makacsnak mondanak, én azt mondom rájuk-megalkuvóak, ők erre azt, hogy nem megalkuvóak csak józanok. Nos ha ez a józanság akkor én inkább vagyok makacs.
Esik az eső, folyamatosan, megállás nélkül. Minden ködös hideg és lucskos. Olyan mintha a világot valaki nyakon öntötte volna piszkos tejszínhabbal. Hiába minden erőlködés a nap részéről, még a karácsonyfaégő utolsó sugarai se hoznak fényt.Reménytelen.Ehhez fűződik tehát az én makacs ragaszkodásom, csak azért sem lesz rossz a kedvem, hiába az eső meg kedvenc barátaim erőlködése, vidám leszek.
Mindenki szenved itt mellettem, elegük van, nem bírják tovább. Hova ez a nagy szenvedés, na nem mintha nekem nem lenne ezzel azzal bajom, na de ez?? Szóval majd én felvidítok mindenkit...Hihihi :D



Sikerültmegcsinálnomazenehallgatósbelinkelgetősdolgotúgyhogyittlehessennézni.

I love your smile...(L)

azéletbennincsmártöbbmóka...

Ma reggel, na jó inkább délelőtt jelentős előzmények után kinyitottam egy szerencsesütit. olyan kis kínai cetlissütikét. Valami olyasmi volt benne ha jól emlékszem-ugyanis mérgemben rögön kidobtam az ablakon-hogy a te erőddel és energiáddal másokat is megmozdíthatsz. Most pedig fény derülhet a rejtélyes és fontos előzményre amely a cetlihajigálást, és az ágyból kinemmozdulást eredményezte.
Arra keltem, hogy csörög a telefonom...ohooóóóóó és persze, hogy anya volt :D, aztán felhúztam a redőnyt és a reggeli szürkeség meg a tehénke szerű föld amin néhol tarka.-fehér foltok virítottak egyszerűen visszanyomtak az ágyba és erőteljesen rám ültek. Meg ugráltak is rajtam. Erőt vett rajtam a tudat, hogy megint egy pontosan ugyanolyan sablon szerű nap következik mint az előző, meg az azelőtti, és az azelőtti előtti. Reménytelenül próbálok kiszakadni és megszokásból várom már csak, hogy történjen valami. Pedig már ez a vágy is sablonos. Konkrétan ilyenkor úgy érzem magam mint egy papírból kivágott emberke amit aztán szétnyitnak és ilyen kis füzér lesz. Mind ugyanolyan, és még azt se lehet mondani, hogy kicsit más. Mindig elütöttem eddig az időt valahogy, viccelődtem a gondok felett de sajnos " azéletbennincsmártöbbmóka"




Beleolvastam egy régi angolfüzetembe.
-Tegnap takarítottam Ficike meg Ficánka akváriumát.
-És hol van Anonymus a vitorláshal?
-Háááááát...,kirepült,vagy inkább kiugrott,leginkább elvitorlázott.
(Anonymus öngyilkosságba menekült az embertelen vagy inkább halatlan körülmények elől)

a metrón önmagával szemben ül

-Cső Pokornyik. Mit csinálsz?
-Tűnődöm az élet borzasztóságán. És Te?
-V.A.F...

Tehát, mindenkinek jól telik úgy tűnik még ez az utolsó néhány nap is, csak nekem nem, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy itthon valami bio-életmód vette kezdetét, erre akkor ébredtem rá, amikor az angol levelektől meggyötörve megpróbáltam magamba gyűrni bármit, ami egészségtelen, nem igényel nagy gasztronómiai tudományt az elkészítése, és vagy nagyon édes, vagy nagyon sós. Egyből ki lettem tiltva a konyhából, ahogy bontogatni kezdtem a popkornos zacskót. " Te tudod, hogy a disznókat is ezzel szokták hizlalni?-kezdte anya a szokásosat-Egyél inkább egy kis házi májkrémet jó?" Most nem tudom nem mindegy-e, hogy disznóhizlalót, vagy hizlalt disznót eszek...

Néha légy bolond egy kicsikét...

A legújabb hobbim, hogy Mézga családot nézek esténként,rettentően szórakoztató.
Reggel arra ébredtem,hogy néhány fenyőtüske hullik az arcomba ugyanis a fa alatt aludtam ami egy komódon van és rálóg a kanapéra de ez mindegy is . Szóval VÉGE. A fának a szünetnek és a jókedvemnek is. Megkaptam az angolházis levelemet, előszedegettem a tanulnivalót. Nem tudom lefordítani a latint, nem bírom megcsinálni a matekot és nem értem a logaritmusokat :( BRÜHÜHÜ
Még az sem vigasztal, hogy sokan gondolnának rám, legalábbis akinek kellene, vagy szeretném ha tenné az nem. Persze ez több emberre is igaz.Ez azért olyan jellemző,de nem csak rám mindig mindenkinek az kell ami nincs és amikor megkaphatnánk akkor még, vagy már nem kell. Mindig csak szenvedünk, ha csörög a telefon izgatottan ugrunk fel hátha az elszalasztott lehetőség van a másik oldalon és nem a nagymama aki ordít vagy suttog:D BRÜHÜHÜ
De azt mondom sebaj, ilyenkor ki a konyhába gyors Zsepikoncentrációjú kakaó,egy szépkis koldpléj szám amiről sírósnevetős emlékeink vannak, egy maci, vagy sok maci, és talán már szebbnek is tűnik a világ. Ha meg mégsem akkor vedd elő a telefonodat és te hívd azokat akik téged nem. Vagy ne. "Szerintem az bolond aki téged annak mond."

a többiektől szép az élet

A nagyszülők sajnos nem igazán értik, a kommunikációs és technikai újításokat, ezért van az, hogy folyton kiabálnak a telefonba, nem hiszik el, hogy valóban közvetíti a hangot, és ha kérdezik, hogy miért vagy olyan halk, Te meg csöndben magyarázkodsz, hogy éppen a könyvtárban bóklászol, ők is lehalkítják a hangjukat, és suttogva beszélnek Veled tovább tíz-húsz kilométerről. Szerintem tündéri. Így a technikai kütyük beprogramozása valahogy mindig rám hárult a családban, pár napja nagyiméknál pakolásztam a dvd-környékén, és ahogy dugdostam össze a végeláthatatlan zsinórköteget-mintha tudnám, hogy mit mibe kell berakni-nagymamám a hátam mögött ájuldozott: "Nahát Zsóóófikám, hogy Te milyen egy szorgalmas kis jányka vagy, Te aztán nem vagy rest, mindent elsőre megtanulsz", én meg "Áááá, dehogy mama, nem nehéz, ez egy perc, és kész van (pont mint a pogácsa, amiért eredetileg jöttem...)" Szóval így töltöttem itthon az időmet, amikor észrevettem A cd-t. Nem akármilyen. Rózsaszín is. És narancssárga is. Meg mernék rá esküdni, hogy valami virágminta is ott kígyózik az elején Balázs Pali vigyorából kiindulva. Teljes fapofával kértem kölcsön nagyiméktól, úgyhogy készülj Gabsika, a következő pizsipartynkon arra fogunk ugrálni, hogy "Nem adom kölcsön a szíííívem"....

Kalandra vár a nagy világ, szabad az űr...tütütütütü

Áhhhhhhhhhhhhááááááááá!
Én írtam az elsőt ebben az évben:D
Oh mondjátok meg hol vagyok, vagyok-e vagy olvadok??

Tündértől szajháig széles a repertoár, csak valahogy nekem is aludni kéne már.

Túlétem a karácsonyicsaládi szeretetrohamot, túléltem az unalmas szünetet, a szilveszteri mindenféleségeket.

Megint a szülői hálóban aludtam, már amennyit.
Leborultak a macik...juhhé.
És herold másik szeme megvanmég?
Nemcsaka apulcsid van nálam.:D
Holnap megmutatom.

Addig is buék habcukorral meg pasikkal bulicskákkal és persze popkornival (magamnak) neked meg velem!